Körkép, kórkép, korkép

Nőnek lenni jó. A randin fizetik a kávédat, egy mosollyal olyan ajtók nyílnak meg, amihez a férfiaknak évek kemény munkái kellenek (és most nem említem a bizonyos öltözékek előnyeit), és a süllyedő hajóban is először minket mentenek ki. Ihletet adunk a felejthetetlen költeményekhez, és akár tíz évig is hajlandóak háborúzni értünk. Fogadjunk, hogy VIII. Henrik is fele olyan híres lenne, ha nem lett volna hat felesége.

Cherchez la femme! – tartja a mondás, vagyis minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Továbbá, ahogy Sienkiewitz is megmondta: „a világot nem Atlas, hanem a nő tartja a vállán, és játszik is vele, mint egy labdával.“ Szóval a háttérben mi mozgatjuk a világot, de vajon mi lesz, ha a kulisszák mögül kilépve, nyíltan akarunk véleményt mondani. Meghallgatja azt valaki?

A nők és a blog

Rengeteg nő ír blogot. Persze, ha a témáik után kutakodunk, sokkal könnyebben talál az ember bejegyzéseket  a „fakanál mellől“ és a cipőkről. Vagyis, főleg a konyha és a divat a fő témák. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehetne mindkettőt professzionális szinten csinálni. Mutatják ezt a Két Cica konyhája, vagy a Nyárikonyha és az Ourfashion (ez utóbbiról legszívesebben ódákat zengenénk). A nők újságírói szinten is tradicionálisan a „puha témákat“ viszik. Ha csak a szerző saját munkahelyéből indul ki, a kulturális szerkesztőségben a telefont 90 százalékban nők veszik fel. A külügyben pedig 100 százalékban férfiak.

A blogoló politikusok

A Hírlapírónak volt egy jó kis összefoglalója (I.,- II., –III és IV.) a blogoló politikusokról. Azt hiszem, nem lep meg senkit, hogy egy női név van a listán. Az sem azért, mert olyan aktív blog lenne. Olvasunk jó pár (nem csak) felvidéki közéleti blogot, de ha ismereteink pontosak, hogy a női szerzőiket megszámoljuk, egy kezünk elég. Pár éve egy blogtalálkozóról még így írtunk: „A Körkép csapata is szép számmal képviseltette magát (hozzáteszem, hogy mi szállítottuk a női szekció nagy részét)“. Pár sör után ez a mondat ezzel szokott kiegészülni a fiúktól: „és persze mindenki csak a mi csajainkra csorgatta a nyálát“.  Azóta a nemek arányában kissé visszafejlődtünk, s a jelenlegi körképes brigádból sajnos egyedül e sorok szerzőjén áll előnyösen a szoknya magas sarkúval,.

Kivétel persze akad, csak nagyítóval kell keresni. Így például megemlíthető a Smer Európai Parlamenti képviselőnője, Monika Flašíková-Beňová, akinek néha eszébe jut – úgy átlagosan egy-két havonta, és ír egy-egy terjedelmesebb írást. Legutoljára épp a nők egyenjogúságáról. A KDH-ból Monika Gibalová csinál úgy, mintha blogolna. Szlovmagyar vonulaton belül nem hagyhatjuk ki, hogy Bauer Edit is rendelkezik jópár egész korrekt bejegyzéssel. Ők mindhárman azonban inkább a blogoló politikusok, mint a politizáló bloggerek kategória.

Külföldön se jobb a helyzet

Vagyis ott is ritkán fordul elő jelentősebb női blogger vonulat – de aki nagyot álmodik, az sokat elérhet: Amerika jó pár befolyásos hölgyeménye között szerepelnek bloggerek, és bizony nem a csokitorta receptjeik miatt olvassa őket az a csekélyke 40-50 millió ember.

Lássuk csak a leghíresebbet, a görög Arianna Huffingtont, aki annak ellenére, hogy akcentusa még mindig rémes (igaz, már nem mai csirke = túl van a hatvanon), mindenki számára ismert-rettegett, beszólogatásban utolérhetetlen. És bizony nőből van. Arianna a Huffington Postot 2005-ben alapította, s egy évvel később  SoftBank Capital ötmillió dollárt fektetett a  blogba, 2008-ban pedig újabb tizenötmillió dollárt kapott egy befektetőcsoporttól. Napjainkban a HuffPost az egyik legjövedelmezőbb vállalkozás, a szerzők közt összesen 9000 név jegyzett, köztük Barack Obama, Robert Redford, Norman Mailer, befolyásos médiaszemélyiségek, politikusok, akadémikusok, s mindezért vatikáni valutában fizet nekik a nagyasszony. A jelenleg 37 milliós olvasottságú blog sikersztorijához mondjuk hozzátartozik, hogy Ariannaex-férje Michael Huffington elég befolyásos olaj- és bankmilliárdos (Simmons & Huffington, Inc.), olyan barátokkal, mint például a Bush család, de ez nem csökkentheti a blogger nagyi érdemeit.  

Női bloggerek, előre

Lisa Stone, Elisa Camahort Page  és Jory Des Jardins 2005 óta egyengetik azon nőcik blogjait, akik elgondolkodtak a blogoláson a blogher.com portálon. Jelenleg több ezer bloggerkolleginának nyújtanak teret a közös eszmecserére, s látják el őket hasznos tanácsokkal. Igény pedig van rá – mutatja a 26 milliós havi olvasottság.

Michelle Malkin újságírótól a (Forbes szerint) pedig az egész Fehér Ház retteg. A konzervatív szárnyhoz tartozó hölgyemény véleménycikkeiben nem igazán kíméli még az amerikai elnököt sem, vagy akár a first ladyt. A townhall.com blog látogatottsága 1,2 millió felett van havonta.

És bár nem közélet, de mindenképp „férfitéma”: GinaTrapani információs technikák, számítógépes applikációk es programozás vonalon tolja. Blogja, a Lifehacker, az évtized blogjának volt jelölve, ami messze nem Gina egyedüli aktivitása. Tiszta Bill Gates szoknyában. Csak esztétikusabb.
Blog: lifehacker.comOlvasottság: 40 millió havonta.

Hímsovinizmus…helyett öndiszkrimináció

Ján Čarnogurský volt miniszterelnök, és a KDH volt elnöke szerint a szlovák politikai élet nagyon kemény, erős ütésekkel teli - semmiképpen sem való nőknek. Szerintünk pedig az, hogy Čarnogurský még nem látott kemény nőt, csak azt jelenti, hogy még nem járt bevásárlóközpontban nyár végi 70-80-százalékos árleszállításkor.

Nemrégiben voltam egy előadáson, ahol Csapó Ida adott elő különféle gender problémákról. Azon, hogy az EU-ban átlagosan 16 százalékkal kevesebb a nők fizetése, már fel sem kapjuk a fejünket. Amire viszont igen, hogy miért van az, hogy a nők nem igazán vállalkoznak, és elzárkóznak a merész ötletektől. Amik a saját korlátaink, ugyanis nem hisszük, hogy elég jók vagyunk olyan téren, ami tradicionálisan férfi dolog. Pl. vállalkozni, ahogy az előadáson elhangzott. Vagy beleszólni a közéletbe.

Hazai vizeken

Mindenképp meg szeretnénk említeni még a magyar bloggerek közül lelkylolát, akinek a Mandineren szeretjük nagyon a stílusát. A komolyabb témákkal foglalkozó hölgyemények közül pedig az „O médiách“, azaz a Sajtóblog szlovák szerkesztőnőjét – Miroslava Kernovát.  Akire pedig a bloggertársak közül legújabban büszkék lehetünk, a 2011-es Újságírói Díj Nyílt Társadalomért Díjának győztes bloggere, Nataša Holinová.

Leszögeznénk, hogy a szerző nem „vadfeminista”. Nem akarja, hogy a nők minden téren egyenlőek legyenek a férfiakkal, mert igenis vannak olyan munkák, amikhez nem szabad odaengedni a nőket (például a bányába). Egy nő igenis hordjon szoknyát (az időjárás és az ízlés keretein belül), és igenis hangsúlyozza, hogy sokkal szebb, mint az erősebb nem. Ugyanakkor a szlovákmagyar közéletben is van keresnivalónk a „férfiak etetésén kívül“.

Talán nem kellene ennyire félni tőle, mert lehetnek jó meglátásáink. Olyanok, melyeket talán a férfivonulat nem is vesz észre. Nem kellene félni lepötyögni a véleményünket. Hajrá csajok!

Mert bizony formás fenékkel is lehet színvonalas blogot írni. :)

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!