Körkép, kórkép, korkép

Áder Jánost szinte még be sem iktatták, a szlovák sajtó már hangulatot kelt és félelmet gerjeszt.

„Az új magyar államfő beváltja a félelmeket” című írásában a Hospodárske Noviny így ír a témában: "Áder parlamenti megválasztását követően rögtön világossá tette, hogy a jószomszédi viszony javítása érdekében a szlovákok semmi jóra nem számíthatnak a részéről."

„Szólítom a határainkon túl élő magyarokat, hogy nagyra tartjuk elért teljesítményeiket, és Magyarországnak sohasem lesz közömbös sorsuk“ – idéz a gazdasági napilap a köztársasági elnök beszédét, melyet úgy értékel, hogy Áder ezzel alátámasztotta a szlovák félelmeket, hogy politikájának fontos témája a szomszédos országok belügyeibe való beavatkozás ígérkezik.

Kettős mérce

Véleménycikk helyett mindez tudósításban. Viszonyításképp nézzük meg, mit mond az elfogadás előtt álló szlovák kormányprogram hasonló témában, a külföldi szlovákokra való odafigyelésről.

11. oldal, „Szolgálat a külföldi szlovákoknak” című bekezdés: „A kormány javítani fogja a növekvő számú, külföldön élő, tartózkodó vagy dolgozó szlovák állampolgárok jogainak, érdekeinek és védelmének érvényesítését.“

„Magyarország környező országokkal való viszonyában nagymértékű javulása nem várható. Áder szavai a határon túli magyarokkal kapcsolatban megdöbbentőek” siet a Hospodárske Noviny segítségére Jiří Pehe cseh politológus, aki szerint az új magyar államfő nyilatkozata rendkívül szerencsétlen.

Antidemokratikus jelzők

„Orbán bábja, Brüsszel és Budapest kapcsolatának puskaporos hordója, a magyar demokrácia bomlasztója”. Ezeket a jelzőket emelték ki a csütörtöki szlovák napilapok a nemzetközi sajtót tallózva (konkrétan két forrásra, a francia Le Figaro internetes kiadására és timesunion.com szerverre hivatkozva), valamint Juhász Attila elemzőt idézve.

Ha megnézzük a szlovák sajtó véleményrovatait, Magyarországot és Ádert abban még feketébben festik le. Peter Morvay (akiről korábban már írtunk itt és itt), a SME című jobboldali polgári napilap csütörtöki kiadásában így fogalmazott:

„(…) A szerdai parlamenti koreográfia egyetlen meglepetése az enyhén irredenta, két háború közt született népdal, a Székely himnusz eléneklése volt. Az ének, mely az erdélyi magyarság imájaként funkcionál („Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!“), rendkívül népszerű a nemzeti érzelmű magyarok körében, és gyakran éneklik Szlovákiában is különféle rendezvényeken. A magyar Országgyűlésben ugyan már két éve is elhangzott. Akkor a hivatalos programot követően meglepetést keltve az extrémista Jobbik képviselői kezdték el énekelni, és láthatóan a Fidesz politikusainak többsége sem tudta, hogyan reagáljon erre a partizánakcióra. Szerdán már az ünneplést irányító kormánypolitikus adott utasítást az eléneklésére.”

Amikor a sajtó besegít

A SME és a Hospodárske Noviny jobboldali, ellenzéki napilapok, akik általában Fico-ellenesek. Egészen addig, amíg a magyar kérdés terítékre nem kerül, és a szlovák érdek mentén össze nem zárnak.

Objektívan nézve Áder János székfoglalója egy rendkívül jól összerakott, kiegyensúlyozott beszéd volt, melyről a „nem kormánypárti nyilvánosságcsinálók“ is elismeréssel szóltak. „A remény felcsillant, hogy egy kis normalitás költözik a magyar belpolitikába“ – fogalmaztak még azok is, akik nem éppen a Fidesz kormány szekértolói.

Az Áder által elmondottakban nincs semmi, ami fordított kontextusban ne lenne vállalható a szlovákok számára, amit nem használna a szlovák politika is a sajátjai felé. A szomorú az egészben mégis a kötelező hisztériakeltés, állandóan csepegtetve.

Slota és Mečiar ugyan már nincs a politikában, helyettük most ha kell, a szlovák sajtó végzi el a piszkos munkát. Nem hagyva semmit a véletlenre, és biztos, ami biztos, Magyarország új köztársasági elnökét rögtön módon leírja. Szlovák-magyar megbékélés így nem lesz sosem, mert nem érdek.

Király Zsolt

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

Ajánlott írások:

1. Peter Morvay, a SME és az újságírás szégyene

2. Éljen a sajtószabadság!