Észak-Korea április 13.-án egy újabb sikertelen kísérletet tett arra, hogy saját fejlesztésű műholdat bocsásson fel az űrbe. A 7 óra 39 perckor fellőtt Unha-3 észak-koreai rakéta – majdnem másfél perccel a kilövés után - darabokra esett szét. A rakéta részei,a dél-koreai hadsereg szerint, az ország nyugati partvidékén fekvő Kunszan várostól 190-210 kilométerre hullottak a Sárga-tengerbe. A dél-koreai haditengerészet azonnal hozzálátott a roncsok begyűjtéséhez, hogy majd a szakértők közelebbről megvizsgálhassák az észak-koreai mérnökök kudarcának az okait. A KCNA, az észak-koreai hírügynökség, majd négyórás hallgatás után jelentette be a kudarc tényét, hogy Észak-Koreának nem sikerült nagy hatótávolságú rakétával műholdat fellőnie.
Észak-Korea műholdprogramja ismételten a nevetség tárgya lett a világban, s immár harmadszor – először 1998-ban majd 2009-ben – kísérelt meg mesterséges égitestet Föld körüli pályára állítani. Kim Ir Szen születésnapjának századik évfordulójára időzített „rendezvény” látványosan bukott meg, Ez kedvezőtlen módon érinti a jelenlegi észak-koreai vezetést, különösen Kim Dzsong Unt, a néhai Kedves Vezető (Kiim Dzsong Il) fiát. Apjának 2011. decemberében bekövetkezett halála óta, az örökös hatalma még mindig nem egészen stabil, annak ellenére, hogy Kim Dzsong Il mindent megtett a fia zavartalan hatalomátvételéért.
Dúló belharcok
A hadsereg és a kommunista párt tagjai között még mindig komoly belharcok dúlnak a hatalomért, valamint azért, hogy ki tud az ifjú Kim Dzsong Un kegyei közé férkőzni. Több mint valószínű, hogy a rakétakísérlet kudarca komoly belpolitikai feszültségeket fog generálni, s nem egy halálos áldozata lesz a „felelősök” utáni keresésnek. Az első áldozatok minden bizonnyal a Dongcsang-ri űrközpontban szolgáló mérnökök, szakértők, csillagászok és vezetők körül fognak kikerülni. Az észak-koreai hadvezetést különösen érzékenyen érinti a kísérlet kudarca:
Észak-Korea nem rendelkezik megfelelő minőségű, interkontinentális (ballisztikus) hordozórakétával, azaz röviden IBM-el. Az egész felhajtás ugyanis mind ezt a célt szolgálta volna, hogy Észak-Korea legyen ilyen típusú rakétái, amelyekkel a jövőben sokkal komolyabban szereplő lehetett volna a nemzetközi politika színpadán.
Kim Dzsong Un a tábornokok között
Feszültség azonban, a kudarc ellenére, korántsem csökkent a Távol-Keleten. Már a hetekkel a kilövés előtt a környező országok komoly lépésekre szánták el magukat Észak-Korea ellen. Japán volt az első, amely bejelentette, hogy készültségbe helyezi a hadseregét, valamint egy Aegis típusú cirkálót vezényel a térségbe, amelynek fegyverzete elegendő lett volna a rakéta lelövésére. Ezután Dél-Korea jelentette be a készültségét, valamint tiltakozások tucatjait küldte Phenjanba. Április 11.-től, Fülöp-szigetekkel egyetemben, törölt mindenfajta légi járatot, amely a veszélyeztetett térségen haladt volna keresztül.
Az USA, Oroszország és Kína
Az Egyesült Államok gyorsan reagált, provokációval vádolva Észak-Koreát. Barack Obama, az amerikai elnök, üzenetében megfenyegette Kim Dzson Unt, hogy lépése ismételten veszélybe sodorja a Koreai-félsziget békéjét. Az amerikai elnök kitért arra is, hogy Phenjan ezzel megsérti az ENSZ-határozatot – miszerint Észak-Korea nem kísérletezhet IBM rakétákkal és lőhet fel műholdat - s újabb szankciók megszavazásával valamint az élelmiszersegélyek, megakadályozásával járhat egy ilyen akció.
Oroszország is szigorúan kijelentette, hogy az orosz hadsereg azonnal lelövi a rakétát, ha irányt váltana. Összes fenyegetés közül azonban Kína reakciója volt a legmeglepőbb. Peking is hivatalosan ellenezte a kísérletet, s figyelmeztette Phenjant, hogy nem kellene provokálnia a környező országokat és az Egyesült Államokat. Erre azonban az észak-koreai nagykövet hevesen reagált, többször is kijelentve: hogy Kínának nem joga megkérdőjelezni az észak-koreai nép és Kim Dzson Un döntéseit. Ez a kijelentés valóságos arculcsapásnak minősül Kína szemében.
Peking ugyanis Phenjan legszorosabb szövetségese a mai napig. Egyedül ő támogatja az ENSZ-ben, jelentős mennyiségű segélyben részesíti az észak-koreai rezsimet. Tulajdonképpen Észak-Korea a létét is neki köszönheti: a koreai-háború idején is Mao Ce Tung több százezres kínai „önkéntessel” akadályozta meg Észak-Korea ENSZ erők általi elfoglalását. Kína pártfogó szerepe a mai napig nem szűnt meg: Peking fellépése és burkolt fenyegetése nélkül valószínűleg háborúvá fajult volna 2010 őszén zajlott észak-koreai tüzérségi támadás egy dél-koreai sziget ellen.
Dél-Korea hadserege riadókészültségben
A következmények
A műholdkilövés a kudarc ellenére, komoly következményekkel fog járni Észak-Korea számára a jövőben. Washington közleményében hangsúlyozta: jóllehet a rakétaindítás kudarcot vallott, Phenjan lépése fenyegeti a térség biztonságát, sérti a nemzetközi jogot és ellentmond az ország nemrégiben vállalt kötelezettségeinek. "Észak-Korea csak még jobban elszigetelődik a provokatív cselekményekkel, fegyverekre és propagandára pazarolja a pénzét, miközben az észak-koreaiak egyre inkább éheznek" - hangoztatta Jay Carney fehér házi szóvivő a közleményben.
Április 13.-án egy rendkívüli ENSZ BT-re került sor, ahol az összes tag rosszallását fejezte ki az észak-koreai rakétakilövés miatt. Az Egyesült Államok még az ülés előtt bejelentette, nem küld élelmiszersegélyt Észak-Koreának. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa ígéretet tett arra, hogy „a tanács hiteles választ adjon (az észak-koreai) lépésre, és megfelelő válaszlépésekről fognak konzultáni".
A Távol-Kelet egyik lőporos hordójának tartott Koreai-félszigeten ismételten feszült a helyzet. Észak-Korea nem először játssza el a provokátor szerepét, hiszen 1953 óta folyamatosak azok az esetek, amelyek egy újabb háború szélére sodorták a régiót. A helyzet csak bonyolultabbá lett azóta, hogy Észak-Korea 2006 óta atomfegyverrel rendelkezik, így még kiszámíthatatlanabbá és veszélyesebbé vált az észak-koreai rezsim. Kim Dzsong Un folytatni fogja elődei politikáját, s továbbra sem mond le az észak-koreai űrprogramról.
S a végére egy kis komoly(talan) videó, hogy mi történne akkor, ha Észak-Korea hirtelen nagyhatalom lenne, s műholdakat lőne fel a világűrbe:
/Krajčír Lukács/
Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.